Körülnézek, és szinte mindenhol alulmotivált, keserű és boldogtalan embert látok. Esetleg néhány mosoly felsejlik az arcokon, de ott is szépen látszik, hogy belülről lassan szétesik minden. Én azt gondolom, hogy ezek a letargikus hangulatok és a „sehová sem tartok” – érzések általában a célok hiányából fakadnak. Amíg nekem sem voltak céljaim, addig én is csak sodródtam.

MIÉRT FONTOS A CÉLKITŰZÉS?

Te tudod, hogy hová tartasz? Mi az az ok, amiért minden nap felkelsz az ágyból? Gondold végig a napodat! Fel tudod sorolni, hogy az egyes cselekvéseket miért teszed? Hova visznek ezek Téged? Ha egy-egy cselekedet egy kis építőkocka, akkor hogyan látod az egész épületet? Manapság szinte minden ember automata pilóta üzemmódban éli az életét. Tudja, hogy fel kell ébredni, el kell menni dolgozni, meg kell főzni a vacsorát, vagy éppen rendet kell rakni. Ezek általános dolgok, és rendszerint minden ember életében jelen vannak. Azon viszont kevesen gondolkodnak el, hogy a nagy egészet tekintve hol vannak ebben ŐK? Hol vannak a személyes céljaik? Szó se róla, nincsen semmi baj a „kötelezően” megteendő dolgokkal, sőt! Az életünket irányítani és menedzselni szükséges, ez tény. Viszont sokan e mögé (is) bújnak, és úgy rendezik az életüket, hogy csak ezek a tevékenységek töltsék ki a mindennapjaikat. Kvázi elnyújtják az időt, és feleslegesen pörögnek olyan dolgokon, amelyek hatékony időbeosztással könnyen orvosolhatóak lennének.

Tegyünk egy próbát: egyetlen napot áldozz arra az életedből, hogy megfigyeled, mennyi időt töltesz tévénézéssel, felesleges telefonnyomkodással, esetleg dohányzással vagy ugyanazokon a dolgokon való állandó „pörgéssel”. Az eredmény megdöbbentő lesz, nekem elhiheted! Ha ezeket a tevékenységeket a minimálisra csökkented, vagy akár meg is szünteted, meglátod majd, hogy ÓRÁK fognak felszabadulni! Gondolj csak bele, hányszor érzed úgy, hogy semmire sincsen időd, a napok kifolynak a kezeid közül és csak futsz az életed után. Nem veszed észre, hogy a sok kis apró megszokott lépés mennyi időt vesz el Tőled. Én ma már nem hagyom, hogy mások osszák be az időmet. Csak olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek közelebb visznek a céljaimhoz, és feltöltenek.

Visszatérve a személyes célokra: ha tudod, hogy mit szeretnél elérni az életedben, akkor sokkal könnyebb hatékonyan szervezni a mindennapokat. Látnod kellene magad előtt, hogy merre tartasz, és hogy ki/mi szeretnél lenni. Komoly munkának tűnik, de nem szabad elbátortalanítani magadat! Sokkal egyszerűbb első lépésként apróbb célokat kitűzni magad elé. Az elménk szereti a képeket, ezért érdemes motivációs táblával is megtámogatni a vágyainkat.

Ha kategorizálva nézzük, én a személyes célokat két részre szoktam osztani: lelki és fizikai célokra. Minden év elején leülök, és számba veszem, hogy mit szeretnék elérni az előttem álló évben. (Milyen kifejezően szép a magyar nyelv: „számba veszem”, magyarul: kimondom, elmondom magamnak, hogy mit akarok, a számba teszem, számot vetek vele, összeírom.) Általában vannak kézzel fogható,  „fizikai” céljaim  (ez akár lehet saját autó, hűtőszekrény, komplett sportfelszerelés stb.) illetve vannak lelki, önfejlesztő céljaim is, mint például a spirituális fejlődés, évi 50 könyv elolvasása, vagy a napi egy meditáció.  Egyénfüggő, hogy ki mit tűz ki maga elé, és mennyire időre. A könnyebb megvalósítás érdekében az éves céljaimat én lebontom kisebb havi “adagokra.”  Nyilván le kell ülni, és át kell gondolni, hogy mit szeretnél elérni a következő időszakban, és ahhoz mérten belőni a fő csapásirányt/irányokat.

Amint fix képek lesznek előtted, a lehangoltság és az értelmetlenség érzése csökkenni fog. Napról napra egyre erősebb lesz a motivációd, mert tudni fogod, hogy miért ébredsz fel minden nap. Az egyes cselekedeteidet pedig úgy alakítod majd, hogy azok a vágyaid felé vigyenek. Nincs annál boldogabb és örömtelibb érzés, mint amikor elérjük kitűzött céljainkat. Ilyenkor nő az önbizalom és az önértékelés, hiszen végre „tettünk valamit” magunkért /magunk elé, amiért megdolgoztunk és végül el is értük. Ezért csak gratulálni lehet önmagunknak! Az érzés ilyenkor elmondhatatlan. Ha úgy gondolod, akár te is megkeresheted a saját hegyed és meg is mászhatod, hogy aztán a tetején végül kezet foghass önmagaddal…

RUTINOK AZ ÉLETEMBEN

Imádom az összes témakörömet, ehhez nem férhet kétség, mégis elmondhatom, hogy a rutinoknak külön helyük van a szívemben. Sőt, továbbmegyek: főleg a reggeli rutin tartozik a kedvenceim közé. Miről van szó pontosan? Életem alakulását és a tudatosságomat tekintve talán ezek a tevékenységek voltak rám a legnagyobb hatással.

Végiggondoltad már valaha, hogy egy nap mennyi mindent teszel? Tudod, hogy ezek a cselekvések milyen hatással vannak Rád és az életedre? Szolgálnak vagy hátráltatnak? Cselekedeteink nagy része annyira beépült a tudatunkba, hogy eszünk ágában sincs változtatni rajtuk, hiszen annyira megszoktuk már őket. Kényelmesek. Tisztában vagyunk vele, hogy melyik útvonalon megyünk reggel dolgozni és hány szál cigarettát szívunk el közben; hogy mit szoktunk reggelizni, mennyit és mikor, ill. hányadik szundira tudunk csak nagy nehezen felébredni. Semmi újdonság, fő a megszokás! De mi történik akkor, ha új szokásokat vezetünk be az életünkbe? Kérlek, most képzeld egy kifejezetten jól alakuló napodat! Reggel felébredsz, természetesen kipihenten és energiával telten. Azonnal mozgásba lendülsz, és felpörgeted magad. Olvasol, elmész futni és megcsinálod a reggelid, pedig még csak 6 óra van. Mások még most nyomják le a második szundit, de te már egy órája fent vagy. Kényelmesen megiszod a reggeli kávéd, majd elindulsz dolgozni. A nap folyamán az energiaszinted mindig magasan van, és remekül teljesítesz. Amint hazaérsz, szervezetten nekilátsz a délutáni és az esti teendőidnek, hiszen ezeket már reggel lejegyzetelted. A rövid listának köszönhetően mindent sikerült megvenni a vacsorához, amikor munka után beugrottál vásárolni. Este van lehetőséged elolvasni pár fejezetet a kedvenc könyvedből, és minőségi időt is tudtál tölteni a családoddal. Egyszóval, minden úgy alakult, ahogyan eltervezted, így elégedetten hajthatod álomra a fejed.

Jól hangzik, igaz?

Mindez megvalósítható. Tudom, nehéz első körben elhinni, hogy néhány szokás lecserélésével ekkora változást tudunk az életünkben elérni. Pedig így van! Saját tapasztalat. Én ezerszer hatékonyabbnak érzem magam a nekem tökéletesen megfelelő rutinok kialakítása óta. Téged is erre biztatlak! Találd meg a számodra legmegfelelőbb szokásokat, és építsd be őket az életedbe! Itt sem kell elsősorban nagy dolgokra gondolni. Nézd át jelenlegi, valamint jövőbeli céljaidat, és a szokásaidat igazítsd hozzájuk.

Kezdd apró lépésekkel! Én például sokáig azt hittem magamról, hogy nem tudok korán kelni. Először csak fél órával ébredtem hamarabb, mint azelőtt, aztán már egy órával. Óriási sikerként könyveltem el, hogy kvázi „megnyújthattam” a napot. A reggeli rutinom kialakítását nyár közepén kezdtem el, így aztán jól is esett a reggeli hűvös ébredés. Kinyitottam az erkélyajtót, nagy levegőt vettem, és elindítottam a napomat. A másik mumus számomra a sport volt. Első alkalommal 10 percet bírtam végigcsinálni, természetesen itthon. Jót nevetettem magamon, majd másnap folytattam. Jelenleg ott tartok, hogy csoportos órákra járok, és végigugrálok minden alkalommal egy órát. És jelentem, élvezem is. 🙂

Ha elhiszed, hogy mindez számodra is lehetséges, akkor a határ a csillagos ég lesz. Minden apró lépés után dicsérd meg magad, majd lépj tovább. Rendületlenül haladj a céljaid felé, és a várva várt siker nem marad el! Az új szokások hamar rutinná válnak, te pedig hihetetlenül büszke leszel magadra. Egyrészt azért, mert képes vagy akkora változásra, amit el sem tudtál képzelni azelőtt. Másrészt a különböző rutinok óriási hatással lesznek az életed szinte minden területére, ami lendületet fog adni Neked a továbbiakhoz.

Nézzük át röviden, hogy miért lehetnek jók a különböző rutinok:

  • a rutinok segítenek céljaid elérésében (hiszen tudjuk, hogy a célok mindig ott lebegnek a szemünk előtt, tehát ami segít, az beépülhet, nemde? )
  • minél céltudatosabb vagy, annál könnyebben ki tudod kerülni a buktatókat, a lehúzó energiákat és a negatív embereket
  • koncentrálttá és motiválttá tesznek
  • ha mindig tudjuk, mi a teendő, hamarabb is végzünk vele
  • kevesebb idő alatt több dolgot el tudunk intézni, jobban összpontosítunk
  • így nem érzed majd azt, hogy elpocsékoltad volna a hasznos idődet
  • növelik a tudatosságot, elősegítik a rendszerezést
  • nő az önbizalom és az önbecsülés
  • idővel annyira „rutinossá” válsz majd a teendőidet illetően, hogy sokkal jobban tudsz majd magadra figyelni, befelé fordulni

+ a különböző rutinok hamar beépülhetnek a mindennapokba, és óriási hatással lehetnek az életedre, ezért fontos, hogy mindig a saját igényeid szerint alakítsd a rutinjaidat!

Kategóriáját tekintve (a teljesség igénye nélkül) megkülönböztethetünk reggeli és esti, hétvégi és nyaralós, főzési és takarítási, vagy akár olvasási és tanulási rutint is. Nyilván vannak alapvetések, de tulajdonképpen mindenki a saját szája íze szerint alakíthatja szokásait. Én azt tanácsolom, főképp a reggeli rutinunkra helyezzünk nagy hangsúlyt, hiszen ezek a szokások befolyásolhatják az egész napodat. Nem mindegy tehát, hogy mit teszel közvetlenül ébredés után! Én általában nyújtással és relaxálással kezdem a reggeleimet. Később olvasok pár sort, majd kávézás közben átgondolom a napi teendőimet, és listákat készítek a Bullet Journel-embe. (Bullet Journal: saját naptár, amit én rajzolok meg minden hónapban) Ezek a listák segítenek nekem abban, hogy célirányos legyek és ne költsek feleslegesen a boltokban.

Este 8 óra után már igyekszem távol tartani magam az internettől, és csak a pihenésre koncentrálok. Szombatonként imádom kényeztetni magam különböző pakolásokkal, krémekkel és a kedvenc sorozataimmal. A takarítás általában a vasárnapé, de abban rugalmas vagyok, mint sok minden másban is. Tévedés lenne azt hinni, hogy a rutinok által beszabályozzuk az életünket, és vége a spontaneitásnak. Sőt, pont az ellenkezője valósul meg! Ha tudatosan, rendszerezetten és előre gondoltan éled az életedet, akkor sokkal több időd lesz mindenre, és vonzani fogod az izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat az életedben. Nem győzöd majd kapkodni a fejed! Ennyire egyszerű lenne? Próbáld csak ki…

IDŐGAZDÁLKODÁS FELSŐFOKON

Időgazdálkodás tekintetében bizony nem állunk valami jól. Az okostelefonok és az internet megjelenésével szinte kicsúszott a kezünk közül az idő. Rendszeresen azon kapjuk magunkat, hogy kevés dolgot tudunk elkezdeni, vagy megfelelő módon befejezni. Szinte minden esetben sietünk, kapkodunk, és úgy érezzük, az idő mintha velünk együtt rohanna. Mégis, ha arról van szó, hogy akad két szabad percünk a nap folyamán, azt biztosan a közösségi médiák lecsekkolásával töltjük. Paradox módon minden nap rohanunk a saját életünk után, és panaszkodunk az időhiány miatt; de ha szusszanásnyi időnk támad, azt biztosan internetezéssel töltjük. A lelkiismeretünket pedig elhallgattatjuk, hiszen mi csak megpihenünk és „levezetjük a feszültséget”. Sajnálatos módon azonban a feszültségek nagy részét pont ezek a közösségi oldalak adják. Mellesleg: amíg az internet nem volt ennyire jelen a mindennapjaidban, addig mit csináltál a szabadidődben? Emlékszel még rá? Mivel töltötted az idődet?

Amennyiben végre a saját kezedbe szeretnéd venni az életed irányítását, akkor érdemes azt az időgazdálkodásoddal elkezdeni. Szánj rá egy napot, és figyeld meg, majd írd le, hogy mivel töltöd rendszeresen az idődet. Vedd számba a munkával, a munkába járással, bevásárlással és étkezéssel töltött időt, mert ezek általában fix tartományok. Hogyan kezded a reggelt? Mit történik, ha hazaérsz a munkából? Hogyan telnek az estéid és a hétvégéid?

Véleményem szerint ébredéstől elalvásig legalább 4 szabad óra kihasználására lenne aktívan lehetőségünk. Ez a szám a hétvége folyamán nőhet, bár ez egyénfüggő. A jegyzeted segítségével érdemes lehet kielemezni az adott tevékenységeket. Rendszerint mikor veszed a kezedbe a telefonod? Mennyi időt töltesz tétlenséggel vagy a televíziód bámulásával? Gondold csak végig, hogy hova juthatsz általuk! Pont oda, ahol most vagy. Ha nem tetszik az eredmény, abban az esetben változtass rajta! Nyilvánvalóan az időrabló tevékenységekkel nem fogod tudni kihozni a maximumot a mindennapjaidból. Mint minden esetben, kezd itt is apró lépésekkel a változtatást. Nekem például hihetetlenül bevált az időtömbösítés módszere. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy iskolai órarendet: adott időpontban csak adott tevékenységgel foglalkozom, amit természetesen előre megadtam magamnak. Ezek a tevékenységek nyilvánvalóan összhangban vannak a rövid – és hosszú távú céljaimmal, hiszen ennek csak így van értelme.

Tegyük fel, hogy jelenleg a te egyik nagy célod az egészség és a rendszeres sport. Szuper! A sport napja a szerda és a vasárnap. Írd be ezt a naptáradba! Ebben az esetben, ha törik, ha szakad, azokon a napokon sportolj. Nincs kifogás, nincs panaszkodás, cselekvés van! (Az elme egyébként csodálatosan működik. Amennyiben akár tudat alatt kibúvókat keresel, az agyadat munkára sarkallod, ő pedig megkeresi Neked a lehető legtöbb kifogást, hogy a cselekvést elnapolhasd. Ma már csak mosolygok azon, hogy az elmém mennyi mindent elő tud varázsolni) Ezen elv alapján menj végig az összes célodon. Nézd meg, hogy milyen tevékenységek elvégzésre van szükség az elérésükhöz, majd tedd be őket a naptáradba. Gyorsan hozzászoksz majd, hogy az adott időszakban csak azokon a tevékenységeken dolgozz, amelyeket előzetesen beiktattál magadnak.

Érdemes kipróbálni ezt a módszert még rövidtávon is, mert a hatása megdöbbentő lesz. Nagyon gyorsan rájössz majd, hogy eddig mennyi idő veszett kárba, amit akár hasznosan is eltölthettél volna. Emlékszem arra a napra, amikor először lett egy kis szabadidőm, miután töröltem magam a közösségi oldalakról, és elkerültem a televíziót. Ott ültem a kanapén, és azon gondolkodtam, hogy most végülis mit csináljak? Járkáltam fel és alá, mert nem találtam a helyem. A felismerés ereje iszonyatos volt. Egyszerűen elfelejtettem, hogy mivel foglalhatom le magam, ha nincsen internet és televízió!

Természetesen nem azt mondom, hogy száműzd magad mindörökre, mert ez nyilvánvalóan nagyon nehéz. Ellenben a kezdetekkor érdemes lehet tudatosan elzárkózni mindentől. Ahhoz, hogy kialakíthasd a számodra megfelelő időbeosztást, bizony először korlátoznod kell magadat. A telefont érdemes átvinni egy másik helyiségbe, vagy egyszerűen csak némítsd le.

Amint rutinná válik minden, már fel sem fog tűnni, hogy „rendszerben” élsz. Gondolj csak bele, hogy mennyi időbe tellett, mire belerázódtál a mostani életedbe és megszoktad mindennapi cselekedeteidet! Az új szokások bevezetésére időt kell hagyni magadnak. Nem fog ez egyik percről a másikra menni, de nem is szükséges.  Légy türelmes önmagaddal, és a hatás sem marad el!

VÁGYAID KÉPI VILÁGA

A motivációs tábla fogalmával évekkel ezelőtt találkoztam először. Azonnal fogékonnyá váltam erre a módszerre, mert nagyon hatásos és jellemzően örömteli a vele való munka. Nekem rengeteget segített a vizualizáció elsajátításában és a célkitűzésekben. Arra használtam elsősorban, amiért bevonzottam az életembe: vágyaim megteremtésére.

A maga nemében egy csodálatos és roppant egyszerű technika ez. Jó hír, hogy bár nincsen szükség óriási pénzbeli befektetésre a tábla elkészítése során, az eredmények mégis önmagukért beszélnek majd. Nagyon hamar látni és tapasztalni fogod az életedben a motivációs táblád hatásait. A rá szánt idő gyorsabban megtérül, mint gondolnád! Talán érdemes itt elkezdeni a folyamatot: az első lecke, amit elsajátíthatunk, az a magunkba fektetett idő fontossága. Ezt mindig tartsuk szem előtt!

Azzal, hogy időt szánsz a táblád elkészítésére, úgyszólván üzensz az Univerzumnak: nézd, foglalkozom magammal és a céljaimmal! Ő pedig előbb vagy utóbb válaszolni fog Neked. Számomra hihetetlen érzés volt ráeszmélni arra, hogy sorban minden célom megvalósult, amit „kitűztem” magamnak. Kezdetben egész kicsiny táblám volt, de ma már akkora, mint egy közepesen túlzsúfolt színes festmény. 🙂 Imádok minden percet, amit az elkészítésével tölthetek, és szinte minden nap tüzetesen átnézem.

Egyébként már a tervezési időszak alatt érezhetsz izgatottságot, ami nem is csoda, hiszen beindul a gépezet! Mindenképpen hagyj magadnak időt, hogy kitaláld, merre szeretnél haladni jelenleg az életedben. Hová szeretnél eljutni? Általában mindannyian tudjuk a lelkünk mélyén, hogy mire vágyunk igazán. Készíts leírást a céljaidról! Fontos, hogy ne komplikáld túl a feladatot: jelenleg egy új hűtőre vagy biciklire vágysz? Mehetnek a táblára! Lelki fejlődést szeretnél? Amennyiben nem találsz megfelelő képet, akkor írd le egy cetlire a szavakat vagy a mondatokat, és már tűzheted is ki őket!  Megérzéseidet követve nem hibázhatsz, ez biztos.

Lelki értelemben már maga a folyamat is teremtő hatású. Létrehozol valamit, ami kézzel fogható, csak Téged jellemez, és jelenlegi vágyaidat tükrözi. Az alkotás módja a következő:

Nulladik lépésként vásároljunk egy egyszerű parafatáblát és színes térképtűket. Helyezkedjünk el kényelmesen, majd hangolódjunk rá a munkára. Akár gyertyát is gyújthatunk, ha van kedvünk.

  1. Intuitív módon érdemes újságokat, magazinokat lapozgatni, mert vágyaink képi formái megtalálhatóak bennük. A „véletlen” egybeesés esélye növelhető, ha kedvenc újságjainkat nézegetjük, hiszen így a hatás erősebb. Úgyis az jelenik meg ott, amire akkor szükségünk van. Az internetes keresgélés és a képek online „kitűzögetése” számomra nem volt eredményes teremtés, de nyilvánvalóan különbözőek vagyunk. Hallgassunk a megérzéseinkre!
  1. Ha sikerült kivágni a képeket, akkor tetszőleges módon helyezzük el őket a táblánkon. Itt nincsen és nem is lehet semmiféle általános szabály. Ahogy jólesik! Érezni fogjuk, ha kész vagyunk, vagy változtatásra van még szükség.
  1. Utolsó lépésként gyönyörűen feldíszített táblánkat helyezzük el a lakásban egy jól látható helyre. Lehetőség szerint minden nap legalább egyszer álljunk meg előtte, és nézegessük, vizualizáljuk vágyainkat és elérendő céljainkat. Garantálom, hogy hihetetlen dolgokat fogunk tapasztalni a későbbiekben.

A változás elkerülhetetlen, ha önmagunk és életünk fejlesztésébe fogunk, ezért célszerű motivációs táblánkat is időközönként frissíteni. Lehetnek új vagy teljesen más céljaink a későbbiekben, ezért semmi sincsen kőbe vésve. Sőt, a magunkba fektetett idő mennyiségétől függően egészen felgyorsulhatnak vágyaink változásai/váltakozásai. Ez teljesen normális. Lesznek olyan képek, amelyek még a múlt hónapban izgatottsággal töltöttek el, de ma már keveset jelentenek. Semmi baj ezzel! Legyünk rugalmasak, és merjük követni a lelkünk hangját.

Az az igazság, hogy a táblánk minden esetben minket fog tükrözni. Most képzeld el, hogy valaki elmegy Hozzád látogatóba, és megáll a motivációs táblád előtt. Hogyan mondanád el neki, hogy mit lát éppen? Mit mesélnének el a képek Rólad?

 

 

SZELEKTÁLÁS

Életünk és személyiségünk fejlődése szempontjából óriási jelentőségű lehet, hogy milyen környezetben élünk, és mi vesz minket körül. Azt gondolhatnánk, hogy az egész semmit sem számít, hiszen az a fontos, ami bennünk van. Tévedés! Környezetünk minden esetben lelki világunkat tükrözi. Az a tapasztalatom, hogy ami belül van, az van kívül is, és fordítva. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ha káoszban élsz, és nincs körülötted rend, akkor nem is lehetsz hatékony, ez egyértelmű. Nézz most szét magad körül! Mit látsz? Egy tiszta, átlátható környezetet, amely téged szolgál? Vagy zsúfoltság és fejetlenség mindenhol? Sajnos rendet tartani nem egyszerű mostanság, mert nagyon sok tárggyal rendelkezünk. A modern, felgyorsult világ megköveteli tőlünk, hogy folyamatosan vásároljunk. Ezzel szemben a rengeteg idő – és pénzbeli befektetés negatív hatásairól kevesen beszélnek. Szinte hozzászoktunk már a tárgyak „beszerzése” során felmerülő pillanatnyi boldogsághoz. Meg sem kérdőjelezzük ennek a folyamatnak a hosszú távú anyagi és erkölcsi következményeit. Eszmélésünk talán csak akkor jön el, amikor ott ülünk a tárgyaink között, csöppet sem boldogan, kezünkben a fogyasztói hitelünk legújabb szerződésével. No és a csekkekkel.

Érdemes eljutni arra a szintre, ahol már tudatosan tudod kezelni a környezetedet és a benne található tárgyakat. A legtöbb esetben az érzelmi ragaszkodás sokkal erősebb, mint a valódi funkcionális kihasználtság. Lássuk be, a tárgyak csak pillanatnyi örömet okoznak, és múlandó a hatásuk. Tegyük fel, hogy képzeletben már eljutottál arra a pontra, ahol beismerheted magadnak az új tárgyak iránti függőségedet. Idézd fel azt az érzést, ami akkor önt el, ha valami új dolog érkezik az életedbe. Emlékszel, hogy mi történik közvetlenül utána? A felfokozódottság jóformán azonnal alábbhagy, és hirtelen elkezdünk vonzódni egy újabb beszerzendő tárgyhoz. Nehéz ebből a hintából kiszállni, de nem lehetetlen.

A folyamat kiindulópontja nálam már jól ismert: először mindig mérjük fel a helyzetet!  Amennyiben nem tudjuk, hogy honnan indulunk, és hová szeretnék eljutni, akkor hogyan lehetnénk sikeresek? Érdemes rá egy-két napot szánni, bár haladó gyűjtögetőknek akár egy hétre is szükségük lehet. Kezdő lépésként érdemes elhatározni a vásárlások beszüntetését, mondjuk egy hónapra. Írjuk le ezt célként vagy teljesítendő feladatként. Én például imádom ilyen és ehhez hasonló kihívások elé állítani magamat, mert izgalmat hoznak az életembe, és feltöltenek. Ezzel párhuzamosan elkezdhetjük tárgyaink szelektálását. Azt gondolom, hogy a minket körülvevő dolgok 40%-ra nincs is szükségünk, csak „rabolják” az energiát, és foglalják a helyet.

Az én haditervem a következő volt: ha már úgyis pakolok, szelektálok és válogatok, akkor egy úttal nagytakaríthatok is, nem? Így több legyet üthetünk egy csapásra. Kapcsoltam magamnak zenét, majd módszeresen, helyiségről helyiségre járva kipakoltam az összes szekrényből, és egyenként átnéztem MINDENT. Felmértem, hogy az adott tárgy A: örömet okoz-e, B: hasznos-e számomra, és C: használom-e életvitelszerűen, vagy sem. Kőkemény meló, ami kitartást igényel! Úgy döntöttem, hogy ami nem tartozik egyik kategóriába sem, az kuka. (A kuka ebben az értelemben a lakásból és az életemből való távozást jelenti, mert általában elajándékoztam vagy eladtam a kiselejtezett tárgyakat.) El sem tudom mondani, hogy mit éreztem már a folyamat közben… Ahogy lépésről lépésre tisztult le a lakás, úgy lélegeztem fel én is. A végeredmény megdöbbentő volt! Nagyon tetszik, hogy minden helyiség, polc és szekrény sokkal szellősebb és tágasabb, mint azelőtt. Mérföldekkel jobb lett a lakás energiája…

El sem hinnénk, hogy ez a külső tisztítás mekkora változásokat hozhat az életünkbe. Először is sokkal rövidebb idő alatt végezhetünk a takarítással és a rendrakással. Több kedvünk lesz a napi feladatok elvégzéséhez, mert az elpakolás nem jár annyi nyűggel és gonddal. Szelektálási „szertartásunk” után már nem kell kerülgetnünk semmit a lakásban, és kényelmesen elférünk majd minden helyiségben. Önfeledtek leszünk, lelkünk pedig megnyugszik. Ragaszkodásaink elengedése mérhetetlen energiákat szabadít fel bennünk. Határozottan többre leszünk képesek, mint gondolnánk!

PÉNZÜGYI MÉRLEGÜNK

Már gyermekként, a szülőktől, családtagoktól és a hírekből egyaránt hihetetlen mennyiségű információ áramlik felénk a pénzről. Következésképpen a  viszonyod ezzel az „energiával”  eléggé kaotikus lehet. Nagyon kevesen tudnak jól bánni a pénzzel. Általában szűkében vagyunk, de néhány „kiválasztottnak” sokkal több áll a rendelkezésére, mint amennyit egészségesen el tudna költeni. Azért tettem idézőjelbe a kiválasztott szót, mert sokan azt gondolják, hogy a gazdagság nem jár mindenkinek. Holott az Univerzumban mindenhol bőség van!

Ahhoz, hogy ezt be tud engedni az életedbe, nagy változásokra van szükséged a pénzügyi tudatosságodat illetően. Számtalan könyv, videó és hanganyag jelent már meg a piacon a helyes pénzkezelésről és annak fontosságáról. Érdemes utánanézni!

Itt is, mint minden esetben, célszerű az alapoktól indulni. Nézd meg és írd fel, hogy mire költöd nap mint nap a pénzedet. Tételesen jegyezd le kiadásaidat, a legkisebbtől a legnagyobbig egyaránt. Minden fontos lehet! Számomra a Bullet Journel-emben lévő bevételek/ kiadások oldal létrehozása hozta meg a áttörést. Ha nem szeretnél azonnal saját naptár rajzolásába fogni, akkor egy papírlap is bőven elegendő lehet. A lényeg, hogy csináld!

Ezt követően az eredmények szinte azonnal megjelennek az életedben. Jegyzeteid alapján nyomod tudod követni pénzügyi mozgásaidat, és ez kezdetben tetszeni fog. Rájöhetsz, hogy hol csúszol el, mert minden hónap végén számot vethetsz felesleges kiadásaidról. Hirtelen feltűnik majd, hogy milyen sokszor adsz ki pénzt a kezedből! Amennyiben jól végzed el a „feladatot”, egyszeriben elkezd zavarni a pénzköltés. (A jó munkavégzés itt azt jelenti, hogy valóban energiát fektetsz a pénzügyi tudatosságod fejlesztésébe, és elemzed a lépéseket, eredményeket)

A zavart később felváltja a düh. Rájössz, hogy hova tűnik el minden hónapban a pénzed! A tudatosság itt kezdődik: látom és érzékelem, hogy mire vagyok hajlamos, de teszek azért, hogy ez változzon. Embere válogatja, hogy ki mire költ többet: vannak, akiknek az édességek, a féktelen bulizások vagy a ruhák a gyengéi. Célszerű, ha a felismerést gyors tettek követik. A kiadások jegyzetelését ajánlott tovább is folytatni, hiszen a jó pap holtig tanul. A lendület megtartása érdekében tanácsos rövid, de hatásos kihívások elé állítani magunkat. Ilyen lehet például:

  1. Ebben a hónapban KIZÁRÓLAG élelmiszerre és alapvető higiéniai szükségletekre költök a havi fix kiadások mellett.
  2. Ebben a hónap egyáltalán nem áldozok pénzt a felismert gyengesége(i)mre.
  3. Ebben a hónapban nem rendelek semmit webáruházból.
  4. Ebben a hónapban nem vásárolok impulzívan, kerülöm azokat boltokat, ahol ez megtörténhet. Ha mégis vágyat érzek rá, futok egy fél órát a ház körül, és garantáltan elmúlik. 🙂

A kihívások első körben nagyon rosszul fognak esni. Letenni mindazt, ami az életem részét képezte eddig… Ez nagy horderejű változás. Kevesebb alkalommal kell boltba menni, és okafogyottá válik a céltalan internetezés is. Felszabadul időnk nagy része, melyet magunkra vagy a családunkra szánhatunk! Próbáljuk meg mindennek az előnyét nézni, és játékosan vágjunk bele a feladatokba. A kihívásokat fontos számunkra megfelelő csomagolásba rejteni, mert így könnyebb lehet a haladás.  Alakítsd saját ízlésed szerint a kihívásaidat! A cél az, hogy minél hamarabb leszokjunk érzelmi kötődésű vásárlásainkról. Hihetetlenül felszabadító érzés lesz! Nincs lehetetlen, ha komolyan tenni akarunk az ügy érdekében. Amennyiben sikerül átfogó képet kapnunk pénzügyi helyzetünkről, akkor sokkal könnyebb lesz növelni megtakarításainkat is. Lépésről lépésre haladva tudjuk majd növelni pénzügyi tudatosságunkat.  És ez jó!

A végén természetesen a jutalom sem maradhat el, ezért ajánlatos minden kihívás után megdicsérni saját magunkat. Ilyenkor beleférhet egy extra süti a kedvenc cukrászdánkban kizárólag önmagunkkal, magunkért.

TANULÁS

Én nagyon mélyen hiszek az élethosszig tartó tanulásban. Azt vallom, hogy ami a fejünkben van, azt nem veheti el tőlünk senki. Évtizedeken keresztül gyűjtögetheted személyes vagy használati tárgyaidat, de az élet pillanatok alatt is elveheti Tőled azokat. Ellenben, ha rendszeresen dolgozol rajta, akkor a fejedben lévő tudást sokáig kamatoztathatod. Történjék bármi, te talpra tudsz állni, mert van honnan és miből meríteni.

Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Ha az iskolapadban, évekkel ezelőtt foglalkoztál utoljára tanulással, akkor nem egyszerű a helyzeted, de nem is reménytelen. Amikor ráérzel az önmagadról tanulás ízére, szinte le sem akarsz majd jönni a szerről. 🙂 Esetleg a másik véglet vagy, és úgy érzed, hogy Neked már nincs is szükséged tanulásra? Én azt gondolom, hogy akkor tévedsz a legnagyobbat, ha azt hiszed, te már mindent tudsz. Az élethosszig tartó tanulás elcsépelten hangzik, de a jövőd szempontjából kulcsfontosságú lépés lehet.

Nagy vesszőparipám ez a témakör, mert aki ismer, az nagyon jól tudja, hogy imádom a tanulást és az önfejlesztést. Számomra elképzelhetetlen az az élet, amelyben kizárólag a külső „erényeinkkel” foglalkozunk. Nyilván, mint minden nő, én is nagyon szeretem a szép ruhákat, de tudati fejlődésem és önmagam megismerése mindennél fontosabb számomra. Kizárólag ebben látom a jövőt. Sajnos nagyon kevesen látják benne a rációt, pedig fontos szegmense ez az életnek, ráadásul a forrás kiapadhatatlan a témakörben. Én mindig igyekszem a lehető legmegfelelőbb tudást bevonzani az életembe. A tapasztalatom az, hogy mindig az érkezik meg, amire ott és akkor a legnagyobb szükségünk van. Én kezdetben könyvekből merítettem a szükséges tudást, majd különböző tréningeken mélyítettem el azt. Később korlátozottabbá váltak mozgási lehetőségeim, ezért átváltottam az online kurzusokra. Árban ezek sokkal kedvezőbbek, mint a rendszeres személyes konzultációt igénylő társaik, ráadásul időbeli kötöttségekkel sem járnak. Sőt, néhány, az interneten fellelhető önfejlesztő anyag teljesen ingyenes és azonnal letölthető. A számítástechnika fejlődésével konkrétan több idegen nyelvet is el tudunk sajátítani anélkül, hogy kitennénk a lábunkat a lakásból. Használd a Google-t! Érdemes.

Azt gondolom, hogy nincs olyan kifogás, amely megállná a helyét ilyen körülmények között. Tudom, hogy szócséplésnek tűnik, de a könyvek szinte az összes olyan információt tartalmazzák, amire szükséged lehet fejlődésed során. Elődeink szinte már mindent megírtak! Neked csak használnod kell az olvasottakat a gyakorlatban is.

Sokan kérdezték Tőlem az évek során, hogy milyen könyvet olvassanak kezdetben. Önfejlesztés témakörben javaslom Szabó Péter és Brian Tracy könyveit, ráadásul hanganyagaik és motivációs videóik megtalálhatók az interneten, teljesen ingyenesen. Érdemes velük kezdeni, mert hangvételük könnyedebb, és a tartalom befogadhatóbb. Nyilván az agyad első körben el fogja utasítani ezeket a gondolatokat, de ez természetes folyamat, ne aggódj! Én egy könyvet néha többször is elolvasok, hogy mélyüljön a tudás. Ráadásul a könyveknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy minden egyes újraolvasásnál újabb és újabb eddig felfedezetlen mondatokra bukkanhatunk bennük. Többek között ez az egyik legnagyobb titkuk!

A folyamatos tanulás alatt ugyanúgy értendő az önfejlesztő könyvek olvasása és a hanganyagok hallgatása, mint egy teljesen új szakma elsajátítása, akár online vagy személyesen. A lényeg a rendszerességben és a folytonosságban van. Az agyunk rugalmas szerv, szereti, ha lefoglalják és információkkal látják el. Láss hozzá! A jövőben olyan, ma még elképzelhetetlennek tűnő gondolatok és ötletek születhetnek meg benned, melyekkel nagyon sokra viheted!

AZ UNIVERZUM TÖRVÉNYEI

Kezdeti lelkesedésem a világmindenséget mozgató törvények iránt fikarcnyit sem változott az idők során. Noha az Univerzum túlságosan nagynak tűnik számunkra, mégis spirituális szempontból egészen egyszerű és alapvető törvények irányítják.

Úgy gondoltam, hogy most a kedvenceimet egy csokorba szedem. Lássuk!

  • Vonzás törvénye: Sokan sokfélét hallottunk már róla, de a lényeg ugyanaz: mindig azt vonzod, ami vagy, és amit gondolsz. Te tudod, hogy ki vagy? Ismered önmagad? Szerinted miből áll össze a „te”? Definiáld önmagad és nézd meg a körülményeidet, ezáltal nagyon gyorsan rájössz majd, hogy bizonyos dolgok miért vannak jelen az életedben. Ha új élményekre, helyzetekre és eseményekre vágysz, akkor új gondolatokra kell szert tenned. Hogyan lesznek új gondolataid? Olvass, kutass, fejleszd magad! Most arra gondolsz, hogy ennek semmi értelme? Vigyázz! Ennek megfelelően már teremtődik is a valóságod…

  • Vetés/ aratás törvénye: Tudom, ez nem kívánságműsor, de ha választani lehet, akkor hozzám ez a törvény áll a legközelebb. 🙂 Nagyon teljesítmény- és célorientált személyiség vagyok, ami valószínűleg a gyermekkori kondicionálás miatt van így. Azt gondolom, hogy szinte minden családban elhangzanak ezek a mondatok legalább százszor: „A befektetett munka mindig megtérül.” „Ki mint vet, úgy arat.”  Előbb mindig befektetjük a munkát, és csak utána aratjuk le a babérokat. Akkor tudunk kivenni a kosárból, ha előtte beletettünk valamit. Nincs olyan, hogy először dőzsölünk, és aztán dolgozunk csak keményen a cél érdekében. Tehát: tűzd ki a céljaidat, és mérd fel, hogy milyen lépésekre van szükséged az elérésükhöz. Tegyél bele apait, anyait, és meglátod, hogy hamarosan valóra válnak majd. A törvény az törvény!

 

  • Ok/ okozat törvénye: Nem szeretném túlragozni, hiszen ez az Univerzum legegyszerűbb törvénye. Kérlek, figyeld meg alaposan, hogy hol tart most az életed. Legyen ez most az alaphelyzeted. Eddig kizárólag olyan tetteket hajtottál végre nap, mint nap, amelyek erre a végeredményre vezettek. Nem tetszik? Akkor cselekedj másképp! Magyarul: aki egész nap a telefonját nyomkodja és sopánkodik, az ne csodálkozzon, hogy nem csattan ki az életörömtől. Az Univerzum humortörvénye 🙂 pedig ilyen esetben kimondja, hogy ez az illető be is vonzz minden olyan személyt az életébe, aki az ő ellentéte, hogy a „kiváló” életével halálra idegesítse őt… (és a változásra késztesse majd, ha eljön az idő)

 

  • Fejlődés törvénye: Alapvetés. Számomra ez a törvény mutatja meg leginkább önmagát minden egyes nap. A fejlődés törvénye kimondja, hogy az élet nem visszafelé halad, hanem előre. Ez tiszta sor. Ugyanakkor nem mindegy, hogy hogyan halad „az az előre”, és milyen lesz a végeredmény. Én nagyon hamar rájöttem arra, hogy együtt akarok mozogni ezzel a fejlődéssel! Kezdetben ösztönösen, ma már tudatosan használom az ön –és életfejlesztést erre a célra. A mai napig rengeteg időt, pénzt és energiát fektetek önmagamba és a céljaimba, ezzel a szokásommal pedig nem is szeretnék felhagyni! Ami a fejemben van, és amilyen fejlődést elérek az életemben, azt senki sem veheti el tőlem. Érdemes meglátni ennek a fontosságát a jövődre nézve. Te feladhatod hamar, de a fejlődés soha nem áll meg, maximum nélküled megy tovább. Pedig már az elején látványos lehet az eredmény, nekem elhiheted!

Levezetésként kérlek, gondold végig az alábbi eszmefuttatást: nincs az az Isten, hogy amibe te időt, energiát és pénzt fektetsz, az ne térüljön meg valamilyen úton-módon! Első lépésként befektetsz, ezáltal változol testileg és lelkileg, (ok/okozat törvénye) amitől mozgásba lendül a fejlődésed. (fejlődés törvénye) A változás által új gondolataid támadnak, és új eredményekre jutsz. Hirtelen elkezded bevonzani azokat a helyzeteket és embereket az életedbe, amik és akik erre az új „énre” rezonálni tudnak. (vonzás törvénye) Így tudatos és fókuszált munkával learathatod munkád gyümölcsét. (vetés/aratás törvénye) Voilá!

 

SPIRITUÁLIS TECHNIKÁK – MI SEGÍTHET IGAZÁN?

 

Amennyiben létezik nulladik lépés önmagunk fejlesztésében, akkor számomra ez lenne az. Innen érdemes elindulni, mert saját lelki világunk, tudati, családi és generációs mintáink feltérképezése ma már alapvető kiindulási pont nehézségeink felismerésében. Az alaphelyzet sokaknak ismerős lehet: érezzük, hogy mi mások vagyunk, mint a többiek, vagy a közvetlen családtagjaink. Eltérő vágyaink és motivációink vannak az életben, de ezekről keveset beszélünk, mert környezetünk nehezen tolerálja nézeteinket. Tudjuk, hogy merre szeretnénk tartani, és mi lenne a megfelelő út, de úgy érezzük, mintha valami „visszatartana, visszahúzna” minket ettől. Cselekedni akarunk, terveket szövögetünk, mégis a várva várt eredmények nem – vagy csak korlátozott számban jelennek meg az életünkben.  Sejtjük, hogy van „emögött” valami, amire rá kellene pillantanunk, hogy tovább tudjunk haladni az életünkben. Itt jönnek és jöhetnek képbe a különböző spirituális elvek és technikák. Nyilvánvalóan rendkívül fontos, hogy tisztába jöjjünk saját erőnkkel, tehetségünkkel és szenvedélyünkkel.  Ezzel egy időben viszont aktívan keressük és kutassuk, hogy milyen blokkoló tényezők állhatnak a mögött, hogy még mindig nem sikerült vágyainkat megvalósítanunk. A mondás úgy tartja, ha a tanítvány készen áll, a mester és/vagy az eszköz mindig megjelenik. Lássuk, mit tehetünk!

Tapasztalataim szerint, aki nyitottan él, és nyitott szemmel jár, annak könnyebb lesz elfogadnia és feldolgoznia a korlátozó hitrendszereit. Nekem szerencsém volt, mert már egész kora kamaszkoromtól kezdve foglalkoztatott „ez a világ.” Következésképp nem ért váratlanul a dolog, hogy korlátozó blokkjaim és hiedelmeim mögött hozott családi minták, gyermekkori sérülések és előző életbeli események állnak. Ezekre az összefüggésekre nyilvánvalóan hosszú évek alatt jöttem rá, tulajdonképpen nem megy és nem is mehet ez egyik pillanatról a másikra.

Gondolj csak bele: minden család egyedi és megismételhetetlen személyekből, saját gondolati rendszerből, különböző elvekből és berögzült hitrendszerekből áll. Biztosan fel tudsz sorolni számtalan olyan tevékenységet, amit kizárólag azért teszel úgy, ahogy, mert anyukád, nagymamád és a dédnagymamád is úgy tette. Lehetséges, hogy azt valljátok, manapság kizárólag a vállalkozói lét lehet elfogadott. Aki viszont olyan családban született, ahol a kétkezi munka az érték, annak teljesen más meglátásai lesznek erről a világról. Számtalan olyan mondat és szállóige létezik, ami csak a ti családotokra jellemző. Emellett hozhatsz sérült női vagy férfi mintát, esetleg cipelhetsz olyan problémát, ami nem is a tiéd. Gondold csak végig! Te mit hoztál magaddal a családodtól? Jó vagy rossz hatással vannak Rád ezek a tapasztalatok? Segítenek vagy gátolnak Téged? Nincs két egyforma család, ezért mindenkit más-más behatások érnek élete során. Ez lehet előrevivő és motiváló tapasztalat, mellyel az adott személy többre viheti, bár ezzel párhuzamosan létezhetnek gátló tényezők is. Ezek nem minden esetben láthatóak, sőt! Ami viszont azonnal szembe tűnhet, azok a gyakran ismételgetett mondatok: „Mi mindig szegények voltunk.” „Mi sosem tudtuk beosztani a pénzt.” „Mi mindig szerencsétlenek voltunk.” “Nálunk minden balul sül el.” „Nálunk senki sem lesz vállalkozó, mert ahhoz túl kicsik vagyunk.” “Nem való az nekünk.” „Akinek sok pénze van, az csaló.” „Akkor érek valamit, ha saját házam és tisztességes munkám van.” „Kislányom/ kisfiam ez/vagy az nem helyénvaló.” Órákig lehetne sorolni… Ezek a berögzült hitrendszerek gátolhatnak Téged céljaid elérésében. Fedezd fel, hogy nálatok mi volt a jellemző és miért, majd dolgozz rajtuk! Ehhez kérheted szakember segítségét is.

Nagyon sok hitrendszer elavult annak okán, hogy megváltozott a világ. Olyan szinten felpörögtek az események az elmúlt évtizedekben, hogy ami nagymamám korában még általános érvényességű volt, az ma már nevetségesnek tűnik. Tudom, milyen nehéz ezen túllépni, hiszen köt a családhoz fűződő szolidaritásod. Ezzel szemben egy életed van, és csak te döntheted el, hogy miként szeretnéd azt leélni. Érdemes lehet elgondolkodni az alábbi kérdéseken:

  • Mindig cselekedjek úgy, ahogyan érdemes és szokás?
  • Van létjogosultsága annak a hittételnek, aminek megfelelőségét csak az eltelt idő bizonyítja?
  • Vajon bízhatok annyira magamban és a világban, hogy elhiszem, mindig lesz munkám és biztos megélhetésem?
  • Vajon a fejemben lévő tudás (a sok esetben kritizált, és nem valós tudásnak beállított) elég bizonyosságot tud adni a jövőre vonatkozóan?
  • Előfordulhat, hogy rendelkezem olyan tudással, amely nyereséget hoz a konyhámra, de nem (csak) az iskolában tanultam?
  • Ha én mást tapasztalok, mint eddig bárki, ki hallja meg a (vélt) igazamat?
  • Kell e megfelelnem az adott körülményeknek, vagy én alakítom azokat?

Ahhoz, hogy elkezdhesd álmaid életét élni, sokszor kegyetlenül őszintének kell lenned önmagaddal szemben. Elindulni ezen az úton közel sem olyan nehéz, mint gondolnád. Te teszed azzá! Ha nem megy valami egyedül, akkor merni kell segítséget kérni. Gyakorlott és sokat tapasztalt segítőkkel felgyorsíthatod a fejlődésedet. Képzeld el, hogy a vágyott élet ott van előtted, de egy vastag fátyol takarja. Ez a fátyol képviseli a tévhiteket, a berögzült társadalmi mintákat és elvárásokat, az előző életbeli események következményeit, valamint a hozott generációs mintákat és a családod energetikai problémáit. Feldolgozásukkal kapuk nyílhatnak meg számodra, ez saját tapasztalat. A módszerek aktív használata után olyan mértékben megváltozott az életkörülményem, a viszonyom saját magammal és a családommal, hogy azt el sem tudom mondani! Aktívabb lettem, megtaláltam a hivatásomat, és végre a saját életemet élem. Számomra (és ahogy látom, sokak számára) a következmények elképesztőek voltak. Hidd el, hogy Rád is egy csodálatos élet vár! Kezdj el cselekedni már ma!

Módszerek és technikák, amik nekem is segítettek:

  1. Theta Healing (számomra ez az egyik leghatásosabb energetikai módszer, ami a minket gátló hiedelmekkel és hitrendszerekkel dolgozik)
  2. Hellinger-féle családállítás (ahogyan a nevében is benne van, “felállíthatjuk” saját családunkat, és ránézhetünk, hogy milyen energiák, kötések, függések, szabályok és érzések gátolják a normális működést. Rengeteg családban nagyon mély és régóta eltemetett problémák vannak, ráadásul sokszor nem is vagyunk tisztában ezekkel, mert eltitkolták előlünk.)
  1. Color Genetics (családállítás a gyönyörűen színes Aura Soma üvegekkel)
  2. Kineziológiai oldás ( egyéni terápia)
  3. Előző életbeli utazás (felvázoljuk a minket aktuálisan foglalkoztató kérdéseket, és egy utaztató segítségével visszamegyünk azokba az életeinkbe, ahol a probléma jelen volt, majd feldolgozzuk azt)
  4. Meditáció (létezik egyéni és csoportos változat, a Youtube-on vannak vezetett meditációk is, kezdésnek megfelelőek lehetnek)

+ Helyi spirituális összejövetelek, hasonló gondolkodású emberek csoportja (új emberekkel, nézőpontokkal ismerkedhetsz meg, ráadásul olyanokkal beszélgethetsz, mint amilyen te is vagy, így kevésbé érzed magad egyedül)

HALOGATÁS

A halogatás az egyik legjellemzőbb tünete annak, hogy átmenetileg kicsúszott a kezünkből életünk irányítása. Nyilván nem lehetünk minden pillanatban egészen fent, de hamar bele is csúszhatunk egy energetikailag lehúzó folyamatba, ezért érdemes mindig időben kapcsolni. Aki már elindult ezen az úton, az nagyon jól tudja, hogy életünk menedzselése hosszútávon jelentős változásokat hoz az életünkbe. Az eddigi halogató életmód egyszerre nagyon dühítő és kerülendő lesz, ezért szétesett életünket egy határozott döntéssel azonnal az irányításunk alá vonjuk. Lendületünk elsöpör minden kétséget, így szuper dolgokat érhetünk el viszonylag rövid alatt, az eredmények pedig magukért beszélnek majd.

Az első szembetűnő változás az lesz, hogy hirtelen nagyon sok dolgot el tudunk végezni viszonylag rövid idő alatt. A tennivaló nem lesz kevesebb, de a nappalok mintha megnyúlnának, mi pedig sokkal produktívabbak leszünk, mint korábban. Az önfegyelem ereje magabiztossá tesz minket. Érezzük, hogy életünk halad előre; egyre kevesebb lesz a kétségünk, a pozitív változások pedig minden nap lenyűgöznek minket. Úgy érezzük, hogy nincs előttünk lehetetlen, és néha csak kapkodjuk a fejünket ennyi csoda láttán.

Aztán egyik napról a másikra azt érezzük, hogy eleget tettünk már, ezért egy kicsit megpihennénk. Először elkalandoznak a gondolataink a céljainkról, majd lelkesedésünk is megcsappan. Egyre többször vesszük a kezünkbe a telefonunkat, megindul a jól ismert punnyadás, hiszen „húz minket a jól ismert ágy/kanapé”. Szépen lassan kiengedjük az irányítást a kezünk közül, és ellustulunk. Első körben nem aggódunk, hiszen az elmúlt időszakban sokat tettünk önmagunkért és a céljainkért. Tudatosítjuk magunkban, hogy nincsen semmi probléma, mert még uraljuk az életünket, csak átmenetileg kiengedjük a gőzt. Telik az idő, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egyáltalán nem vagyunk jól: általános rossz hangulatunk és közérzetünk lassan az elviselhetetlenségig fokozódik. Arra eszmélünk, hogy aznap jottányit sem haladtunk előre, sőt, egy hete nem csinálunk konkrétan semmit! A felismerés ereje megdöbbentő. Rájövünk, hogy minden rossz érzésünk ebből származott! A fejlődés megállt egy adott ponton, mi pedig ott állunk leforrázva. Mi történhetett? Nem vettük észre a jeleket, nem láttuk át a folyamatot, szinte csak a végeredményre eszméltünk. Ebből is jól látszik, hogy az önfegyelem gyakorlása mindennapos feladat. Érdemes odafigyelni a kezdeti jelekre, melyek nagyon határozottan megmutatják, ha nem jó irányba tartunk:

  • halogatás,
  • motiválatlanság,
  • figyelmünk elkalandozása,
  • céltalan internetezés, vásárlás
  • lézengés, nem tudunk magunkkal hirtelen mit kezdeni,
  • negatív gondolatok, érzések.

Sokkal hamarabb kicsúszhat a kezünkből életünk irányítása, mint azt gondolnánk. Én sokszor mire magamhoz tértem,  már rég elvesztettem a fonalat. Nem igazán láttam a folyamatot önmagában, hogy elcsíphessem azt a pillanatot, amikor az egész elindul. Ma már tudatos munkával képes vagyok azonnal felismerni, hogy mikor fogok elcsúszni. A „kedvencem” a halogatás művészete, amit magas fokon tudok művelni, ha akarok. Motivált és céltudatos időszakomban hihetetlen mennyiségű és minőségű feladatot képes vagyok elvégezni. Néha magamat is megdöbbentem! Ezért nálam a feladatok halogatása az egyik legjellemzőbb ismertetőjel. Szinte azonnal halogatni kezdek, ha alábbhagy a motiváltságom. Ide-oda tologatom a feladatokat és az eseményeket az életemben, egyáltalán nem cselekszem tudatosan.  Pillanatok alatt elborítanak a tennivalók, az idő elképesztően felgyorsul, valamint  dühöm és frusztráltságom is napról napra nő. Ilyenkor a negatív események futótűzként terjednek el az életemben. Agyamban zakatolnak a gondolatok, amik nem hagynak nyugodni, szinte megőrjítenek. Végül eljutok arra a pontra, ahol nagy levegőt veszek, és újra a megfelelő irányba állítom életem vitorláját. Sporttal szinte azonnal uralni tudom a testem, illetve meditálok pár percet, hogy lecsendesítsem az elmém. Kevés az az eset, amikor nem tudok újra fókuszálttá válni. Apró lépésekkel haladok céljaim felé, és igyekszem csillapítani feltörő lelkiismeret furdalásomat. Tudatos munkával újra hatékonnyá és céltudatossá válok, mögöttem hagyva egy újabb időszakot, melyből kivettem minden jó és rossz tapasztalatot. Azzal nyugtatom magam, hogy legalább már tudom, hogy mire kell figyelnem legközelebb, és nem büntetem tovább magam az esetlenségemért. Bármire képes vagyok, ezért megerősödve jövök ki egy olyan időszakból, ami bármikor újra előjöhet a későbbiekben, de ma már legalább tudom, hogy mire számíthatok, és hogyan jöhetek ki belőle a lehető leghamarabb. Sosincs késő tudatossá válni!

SPORT

A sport jótékony hatásait órákig tudnám sorolni, de nem teszem. Itt a kérdés inkább az, hogy vajon a megváltozott hozzáállásod önmagadhoz és az életedhez mit hoz majd ki belőled? Ha jó irányba tartasz, a sport elemi erővel fog berobbanni az életedbe, függetlenül attól, hogy eddig mennyit mozogtál. Fejlődni fog az életed, ezért nem árt majd lépést tartani vele!

Számomra a sport volt az egyik legnagyobb mumus egész eddigi életemben. Gyűlöltem! Én voltam az a lány, aki a világ összes kifogását kihasználva felmentette magát a testnevelés óra alól. A különböző játékokban és feladatokban egyénileg gyenge voltam, a csoportosban közveszélyes. Egy időben megfogott a konditermes edzés, de azt is hamar elengedtem, mert oda rendszeresen kellett volna járni. Akkoriban a kedvenc kérdésem az volt, hogy miért nem lehetünk sportosak sportolás nélkül? Nem állt szándékomban beletenni a munkát, de a gyümölcsét rögtön le akartam szakítani. Egy-egy fellángolás alkalmával elég jól tudtam magam motiválni, azonban hosszú távon semmi sem maradt meg az életemben. Évekig dohányoztam, ami ugyancsak keveset segített az egészséges életmód kialakításában. Hiába voltam vékony, azért a rendszeres sportolás hiánya meglátszott rajtam és a bőrömön. Tudtam, hogy egészséges, fitt és energikus akarok lenni, de hogyan legyek az, ha lusta vagyok?

Azt gondolom, hogy az én történetem sokaknak ismerős lehet, hiszen mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk: elkezdjük, lelkesedünk, majd feladjuk. Miért? Meg akartam érteni az okokat, ezért kitaláltam, hogy saját magam próbája leszek. A feladás és az azzal szoros összefüggésben lévő kifogások mögé nézek, és meghaladom önmagam. Így egyik nap kitűztem célomul, hogy heti 3 alkalommal edzeni fogok. Persze rögtön eszembe jutott, hogy drága a bérlet, nincs rá időm, este már nem jutok el, nem kedvező az időjárás stb. : megérkeztek a jól ismert kifogások. Megfogadtam, hogy ezúttal nem adom fel, ezért arra jutottam, hogy itthon fogok edzeni. Itt nem számít az időjárás, teljesen ingyenes az edzés, és az időpont is megfelelő, hiszen jó eséllyel itthon tartózkodom este. Beírtam a naptáramba az időpontokat, amitől rögtön el is öntött az elégedettségérzés. Elkezdtem lelkesítő videókat és csodálatos átalakulásokról szóló képeket nézegetni, ezért úgy éreztem, hogy a motivációm stabil lábakon áll. Eljött hát az első edzési nap, én pedig azon kaptam magam, hogy tudat alatt elkezdtem megkeresni a legtalálóbb kifogásokat:

  1. Fejfájással ébredtem, csodás. Hogy fogok így este edzeni?
  2. Biztos, hogy ma edzek? Ne inkább holnap?
  3. El is csúsztam délelőtt a tennivalókkal, lehet, hogy nem lesz időm este edzeni.
  4. Húgom/öcsém/anyukám/barátom stb. pont ma este akarnak átjönni. Elhalasszam az edzést?
  5. Olyan kényelmes itt. Nincs kedvem edzeni.
  6. Megfőzöm a vacsorát, aztán nekikezdek. Pedig még olvasni/videózni/beszélgetni stb. akartam… Tegyem át inkább holnapra? Nézzük, hogy mit kell tennem holnap… az edzés még belefér?

Az az érdekes, hogy nemcsak halogattam és rakosgattam a tennivalókat, hanem előre is hoztam különböző feladatokat, hogy a kifogások mögött „tartalom” legyen.  Azért nem tudtam edzeni, mert átjött valaki/csörgött a telefon/eltelt az idő/megcsúsztam a tennivalókkal stb. Ügyesen megmagyaráztam magamnak, hogy miért nem teszem azt, amit tenni szerettem volna. Az volt a szerencsém, hogy már más szemszögből néztem az előttem álló kihívásokra. Tudtam a kifogások létezéséről, ezért tudatosan készültem rájuk. Amint megérkezett az első kifogás, azonnal az ellenkezőjét reagáltam rá: mindenki várhat, most edzés lesz/ majd visszahívom, aki keresett/ félreteszek minden feladatot, mert edzésidő van/ bele sem kezdek hosszú feladatba, csak edzés után/nem érdekel, hogy fáj a fejem, fáradt vagyok, egyszerűen csak megyek, bekapcsolom a zenét, és edzem. Pont. Határozottan nekiláttam a feladatnak, és láss csodát, a lendület működött! Egészen a második hétig. Ott újabb és mélyebb kifogások kerültek elő, amikkel már nehezebben boldogultam. Sokkal több időmbe és energiámba tellett kitalálni egy ellenkező mondatot, mint korábban. Az agyam szinte dobálta a kifogásokat… Itt az a fontos, hogy ne adjuk fel! 2-3 hét után játékká szelídült bennem ez az egész, mert a kifogás felbukkanásakor már ott volt bennem a kész válasz, és cselekedtem. Az elménk idővel belátja, hogy feleslegesen dolgozik ezen, mert úgyis cselekedni fogsz. Az első hónap végére eljutottam arra a szintre, hogy reggelente szinte már vártam az esti edzést! Ez volt az a helyzet, amit el sem tudtam volna képzelni korábban. Ma már csoportos órákra járok, a héten pedig megvettem az első futócipőmet, amit hamarosan fel is avatok.

Elmondhatom, hogy a módszeres cselekvés következtében formálódott az alakom, energikusabb lettem, valamint átalakult a testem és a lelkem. Ahogy telt az idő, egyre nagyobb lett az önbizalmam, mert hitelt tudtam adni magamnak: végre bíztam önmagamban, ugyanis megtartottam a saját magamnak tett ígéretemet. Rájöttem, hogy mindig ez volt a baj! Egyszerűen nem bíztam önmagamban, és abban, hogy véghez tudom vinni az akaratomat. Most viszont napról napra, edzésről edzésre egyre jobban erősítettem önmagamat és a hitemet. A testem formálódásával a személyiségem is sokat nyert. Imádtam magam nézegetni a tükörben, mert végre azt láttam ott, amiről hosszú évekig csak álmodoztam.

Nincs kétségem afelől, hogy az önmagunkkal és az önmagunkon végzett munka mindig gyümölcsöző. Cselekedjünk nap nap után, és soha, de soha ne adjuk fel! Ha mégis kibillennénk, akkor kezdjük újra, és találjunk még lefegyverzőbb választ elménk kifogásaira. Saját magunkért kizárólag mi tehetünk! Az egészségünk rajtunk múlik. Arról nem is beszélve, hogy a sport során szerzett önfegyelmet az élet más területein is jól tudod majd hasznosítani!

HOBBI, KREATIVITÁS

Nagy általánosságban nézve te kibontakoztatod a kreativitásod? Gondolkodtál már rajta, hogy te miben tudod „kiélni magad”? Honnan tudsz töltekezni? Sivár a lélek, ha nincs legalább egy olyan tevékenység, amelyben szívesen elmerül. Lehetsz bármilyen bátor önfejlesztő, jobb, ha tudod, hogy a szelepeket néha ki kell engedni. Muszáj kilépni a mindennapokból, hogy egy-egy kreatív tevékenység újra elegendő lendületet adhasson.

Pár éve még én sem tartottam ezt annyira fontosnak. Azt hittem, hogy a hobbi számomra elérhetetlen, hiszen én nem tudok festeni, rajzolni, varrni vagy sportolni. A kézügyességemet kritikán alulinak gondoltam, a sportot pedig kerülendőnek. Tudtam, hogy szeretek olvasni és írni, de ezek a tevékenységek annyira a lényem alapját jelentették, hogy számomra ezek nem hobbinak számítottak. Manapság nem kategorizálom az elfoglaltságaimat, hanem inkább igyekszem minden nap megélni őket a maguk teljességében. Csodálatosak, és mindig, minden esetben feltöltenek.

Gondolj csak bele, Téged milyen érzéssel tölt el, amikor azzal foglalatoskodsz, amit végtelenül szeretsz! Az ember ilyenkor sugárzik, és kizárólag erről tud beszélni. Szerencsére a Teremtőnk mindenkit egyedinek alkotott, ezért a kreativitásunk ezerféle módon megnyilvánulhat.

Ha a saját nevemben kell nyilatkoznom, (és akár egy hármas sorrendet felállítanom) akkor szerencsére nem vagyok nehéz helyzetben, hiszen amióta az eszemet tudom, nekem a hobbik hobbija az olvasás. Ő az első számú lélekgyógyító, számomra nincs és nem is lehet ennél jobb kikapcsolódás. Nyilvánvalóan szeretek színházba járni, a természetben lenni vagy újabban sportolni, de nálam egy jó könyvvel nem tud versenybe szállni egyetlen szabadidős tevékenység sem. Talán egyedüli hibám, hogy nagyon válogatós vagyok: főképp az életrajzi, történelmi, romantikus és önfejlesztő olvasnivalók jöhetnek szóba. Második helyen a gobelin áll, mert a varrás révén eljutottam abba a számomra elképzelhetetlen állapotba, hogy örömmel csodálhatom a szobám falán bekeretezett képeimet. Van valami, amit a saját két kezemmel alkottam meg szabadidőmben, és még jól is néz ki! 🙂  A „sosem unom meg” kategória harmadik helyezettje a mandalaszínezés, vagy egyáltalán a színekkel való munka. Imádom a különböző filceket, és a gyönyörű képeket, amiket alkothatok általuk. A legtöbb mű fel is kerül a motivációs táblámra, annyira lenyűgözően szépek. Itt jön képbe még a saját készítésű naptáram, amit minden hónapban én írok és rajzolok meg. Apropó írás! Ez a tevékenység kizárólag hobbiként élt a fejemben nagyon nagyon sokáig. Írtam a saját szórakoztatásomra, de semmiképpen sem a nyilvánosságnak. Idő kellett, mire fel tudtam vállalni saját elképzeléseimet, ráadásul tudni kell, hogy ez elég rögös út. Sajnos azt kell mondjam, hogy napjainkban a megélt hobbik egy része nevetségesnek tűnik mások számára. A mai telefonnyomkodó társadalom néha el is ítéli a kreatív tevékenységeket megélő embereket, ezért ők nem, vagy csak ritkán beszélnek erről. Hihetetlen, hogy mennyien vannak ezzel így! Nem tudják, vagy nem merik felvállalni egyedi elképzeléseiket még a szabadidős tevékenységek szintjén sem, és ez borzasztó.

Pedig a hobbink megélése és felvállalása nagyon fontos lehet önismereti szempontból is! Miért ez a kedvenc elfoglaltságom? Mit szeretek annyira ebben? Mennyit ad hozzá az életemhez? Hogyan mozoghatnék aktívabban abba az irányba, ami lelkesít? Mi történne, ha ezt csinálhatnám egész nap? Miért választódik külön a fejünkben a munka és az ihletett, motiváló elfoglaltság? Sokan úgy tekintenek a hobbira, mint egy olyan lehetőségre, amikor azzal foglalkozhatnak, amit szeretnek csinálni, de ezért „nem fizetnek.” Nem? Próbáltad már? A túlnyomó többségnek az lenne minden vágya, hogy az imádott „ténykedéseivel” keressen pénzt. Ezzel szemben még csak elképzelni sem tudják, hogy hogyan valósulhatna meg ez a folyamat a valóságban. Tényleg így van? Te el tudnád képzelni, hogy abból élj, amit végtelenül szeretsz csinálni?

VÁLTOZÁSOK (ÉS EMBERI KAPCSOLATAINK) TÜKRÉBEN

Az elmúlt időszak talán egyik legnagyobb tapasztalása az emberi kapcsolatok terén adódott számomra. Azt mindig is tudtam, hogy a minket körülvevő környezet hatással van ránk, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Azt azonban én sem gondoltam volna, hogy milyen mélységben meg tudják ingatni a hitünket a körülöttünk lévő emberek. Eddig azt gondoltam, hogy valakire hatni csak szavak útján lehetséges, a jelenléttel nem. Milyen kis naiv voltam!

Érdekes, hogy ezzel szemben egy jó ideje már a saját utamat járom, és úgy vélem, nagyon kevés esetben hagyom, hogy befolyásoljanak. Azt gondolom, hogy a saját utamat csak én járhatom végig. Rám nagyon találó a hasonlat: feltörök, mint a talajvíz… Megállítani lehetetlen küldetés és teljesen felesleges időtöltés. Tapasztalni jöttem, hát íme, tapasztalok! A meglepő kinézetemmel, a valóságtól néha teljesen elrugaszkodott ötleteimmel és a legvadabbnak tűnő álmaimmal együtt is magasan kilógok a „tornasorból.” Ennek ellenére évekig jócskán megingatható voltam. Ezzel párhuzamosan nyilván azt feltételeztem, hogy elég vagány vagyok én a stabilitáshoz, köszönöm szépen, nem kérek mások negatív hozzáállásából! 160 cm tömör lelkesedés vagyok egy ideje, de még mindig alaposan fejbe tud vágni a lehúzó környezet és a rengeteg negatív energia. Pedig azt hittem, én ezen már rég túl vagyok! Gyakran figyelmeztetni kell magamat, hogy felismerjem: újabb kör következik, és újabb tapasztalás érkezik! A Föld nevű tanulóbolygón élünk, és több/kevesebb sikerrel haladunk az utunkon.  🙂

Arra idővel rájöttem, hogy az én belső változásommal bizonyosan a külső körülményeim is változnak, és általában elég gyorsan cserélődnek az emberek körülöttem. Ez a hirtelen változás néha megviselt lelkileg, sőt, a kedvemet néha én tudtam csak elvenni saját magamtól, ha olyan hangulatban voltam. Talán az a legnagyobb szerencsém, hogy gyorsan kitapasztaltam, mivel tudok nagyon hamar feltöltődni vagy oldódni, ha arra van szükség. Másrészt mértani pontossággal megérzem mások energiáit, ezért mostanság bátorkodtam azt hinni, hogy engem azért már kevés dolog tud befolyásolni.

Utólag visszagondolva egyértelműen megingatható voltam. Nem mondanám, hogy nagymértékben, de annyira biztos, hogy megboruljak hosszabb/rövidebb időre. Paradox módon egyszerre voltam biztos önmagamban, és mentem előre, de ha valaki (vagy valami) erőteljesebben gyötört, egy idő után simán megtörtem. Nem volt stabil a hitem sem önmagamban, sem az Életben. Akkor éreztem a biztos pontot az életemben, ha a külső körülményeket viszonylag jól a kezemben tudtam tartani. A külső kontrollal szoros barátságban voltam, de a belső biztonságom mindig hiányzott. Persze amint visszanyertem a kontrollt, újra hinni tudtam mindenben. Egy ideig. Sok víz lefolyt a Dunán, mire rájöttem, hogy MARADANDÓ pozitív külső változás kizárólag a belső fejlődés hatásaként alakulhat ki. Pont. Nincs változás változtatás nélkül.

Én sajnos nem voltam elég határozott, ha önmagamról és az álmaimról volt szó. Hiányzott a belső stabilitás, az az erő, ami mindenkiben ott van, csak hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla… Azt gondolom, hogy legyen bármilyen őrült tervünk az életben, azt nem szabad elnyomni magunkban! Okkal tör minden alkalommal a felszínre. Dolgozzunk minden nap a belső stabilitásunk megteremtésén, mert az a kulcs önmagunkhoz! Közhely, de ha hiszünk magunkban, és meghozzuk a megfelelő döntéseket, akkor senki és semmi nem állíthat meg minket. Az, hogy mit mondanak mások, teljességgel irreleváns a terveid és céljaid szempontjából. Azt én is hamar megszoktam, hogy nem gondolnak teljesen normálisnak, de őszintén! Manapság ki az? A maga valóságában mindenki őrült kissé.

Én egész eddigi életemben küzdöttem a „démonaimmal”, de az biztos, hogy soha nem adtam fel. Minél nagyobb teret engedek belső lényemnek és a lelkem „akaratának”, annál könnyebb az út. Ilyenkor csökken a félelem, és elhalkulnak a negatív hangok. Apró lépésekkel, a magunk tempójában haladva nagy dolgokat vihetünk véghez. Számomra is óriási tapasztalat ez az út, és még most is „csak” gyakorlóleány vagyok. Én minden nap elégedetten nyugtázom, ha aktuális döntésemmel sikerül a szívem és a lelkem vágyát követnem. Mindig igyekszem a lehető legjobb döntéseket hozni, elsősorban önmagamért és a boldogságomért.

TECHNIKAI DETOX

Szinte minden nap rájövök, hogy ősi ellenségem az okostelefonom. Bár azt gondolom, hogy én még a gyógyítható kategóriába tartozom, mert főként az általam érdekesnek tartott cikkek olvasására és a munkám elvégzésére használom – vagy legalábbis szeretek ezzel védekezni, ha önmagam dorgálásáról van szó. 🙂 Azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy a televízió, a Facebook, a Messenger és társai töltsék ki az egész napomat. Hol vagyok abban ÉN? Hol vannak az imádott tevékenységeim? Mikor foglalkozom a hobbijaimmal? Mikor ÉLEK?

Emlékezetes maradt számomra az első este, ami azután következett, hogy hosszú idő után végre töröltem magam a Facebook-ról. Pár év alatt annyira hozzászoktunk a „nyomkodáshoz”, hogy szó szerint fogalmunk sincsen arról, helyette mit lehetne vagy érdemes csinálni. Napokig nem tértem napirendre a dolog fölött. Mit kezdjek magammal? Újra kellett strukturálni konkrétan az egész életem. Minden pillanatban eszembe jutott egy ismerős, egy emlék vagy egy megírandó üzenet: ellenben nem volt kinek és főként hova leírni. Azt hittem, hogy hosszú hónapokig el fog tartani ez az állapot, de szerencsére tévedtem. Nálam pár hét alatt beállt a „rend”, és szinte el is felejtettem a közösségi életem. Egy hónap után már csak akkor jutott eszembe, ha valaki megemlítette, hogy nekem miért nincsen „oldalam”. Mindenkinek őszintén válaszoltam. Egyszerűen annyi időt elvett önmagamtól, a családomtól és a kedvenc időtöltéseimtől, hogy ezt már nem tudtam tovább tolerálni. Saját magam rendszabályozása nem vezetett eredményre, mert újra és újra azon kaptam magam, hogy beszippant a légkör. Így arra a döntésre jutottam, hogy itt bizony fekete-fehér üzemmódra kapcsolok, tehát vagy van, vagy nincs, de elég volt az örökös lelkiismeretfurdalásból! Szerencsére a törlés mellett tettem le a voksomat, és őszintén elmondhatom, hogy cseppet sem bánom!  Több mint 2 éve egyáltalán nincsen fiókom, egyedül az Instagram-ot használom a munkából kifolyólag. Nyilvánvalóan legalább egy platformon érdemes megmutatni magunkat, erre pedig az Instát találtam a legtökéletesebbnek. ( Volt egy halovány próbálkozásom a Facebook- céges profil irányban, de elhalt a dolog, egyértelműen nem az volt az utam)

Vicces, mert néhány hónap után kiderült, hogy pár embert sokkal jobban zavar az, hogy NEKEM nincsen Facebook-om, mint engem. Volt olyan ismerősöm, aki megkérdezte tőlem, hogy ennek hiányában lényegében mit csinálok? Honnan tájékozódom? Nem félek attól, hogy lemaradok bizonyos információkról? (De, nagyon félek – ironizáltam. Azt sem tudom majd, hova kapjak hirtelen. ) Ha humoros kedvemben vagyok, azzal is szoktam sokkolni a környezetem, hogy nincsen TV a lakásomban. Ez általában végképp kiveri a biztosítékot. Egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy televízió nélkül hogyan lehet élni?! Mindenki más és más, ezt el kell fogadni – nekem nincs rá szükségem, a hiányát egyáltalán nem érzem, és ezáltal még pénzt is megtakarítok. Tudatosan igyekszem figyelni arra, hogy felesleges tárgy ne vegyen körül, és minél kevesebb legyen az ablakon kidobott pénz. Rövid fejszámolás után hamar rájöhetünk, hogy az újra és újra megvásárolt mobilinternet és a havi tv előfizetés alsó-hangon 10.000Ft-ot kivehetnek a zsebünkből úgy, hogy effektíve az életünkhöz semmit sem adnak hozzá. Ebből a pénzből én könyveket, tanfolyamokat és élményeket vásárolok, amiktől több lehetek, mint aki tegnap voltam.

Egyébként tévesen gondoljuk azt, hogy csak a közösségi oldalakról lehet informálódni. Sőt, onnan sok esetben téves következtetések és mások által leszűrt gondolatok jöhetnek csak felénk. Én pedig inkább az önálló gondolkodást és a saját véleményt preferálom, és a kiváló helyesírást, ha már itt tartunk. Nyelvi versenyre azért nem kell jelentkezni, de sajnos szembeötlő a változás a mi generációnkhoz képest. Kötelességemnek is érzem, hogy széles körben terjesszem az olvasás iránti rajongásomat, inspirálva ezzel másokat egy-egy könyv kézbevételére. Nem szükséges azonnal Dickenst olvasni, kezdetben egy rövid könyv vagy szaklap is megteszi.

Összefoglalva: a technikai fejlődésnek rengeteg pozitív hatása van, de a negatívakat jobban érezzük – már ha tudatosak vagyunk és figyelünk. Utólag belegondolva annyira egyértelmű volt a döntés, hogy nem is értem, miért húztam olyan sokáig. Számomra teljesen természetes, hogy nem nézek televíziót és nem vagyok naprakész a szomszéd Juliska életéből. Nyilvánvalóan mindenkinek a saját döntése, hogy mit enged be az életébe, és mit nem. Én kizárólag pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Sokan megkérdezik, hogy megérte-e? Annyi bizonyos, hogy az életem, az időbeosztási hatékonyságom és a fókuszáltságom egyértelműen sokat fejlődött a végleges törlés óta. Én jó ideje igyekszem a megérzéseimet követve élni az életem. Abban a percben, amikor azt érzem, hogy valami elvesz belőlem és nem ad hozzá az életemhez, azt igyekszem nagyon gyorsan kiiktatni, és helyette új dolgokat bevonni. Ami pedig a tudatos technikai detoxot illeti, a jelenlegi életem egy része pontosan ennek köszönhető… így elmondhatom, hogy minden perce megéri!

VEGYSZERMENTES ÉLET

Tágabb környezetem által ugyancsak nehezen emészthető terület az általam élt vegyszermentes életmód. Erről általában mindenkinek az jut az eszébe, hogy én nem használok semmilyen vegyszert a környezetem tisztán tartásához. Az általános tévhittel szemben az öko-csajok is tesznek valamit a felmosóvízbe – csak nem mindegy, hogy mit! Én imádok takarítani, mert megnyugtat, viszont környezetkímélő „szerekkel” teszem ezt. Nálam kizárólag olyan termékek léphetik át a küszöböt, amik egyrészt vegyi anyagoktól és állatkísérletektől mentesek, másrészt nem nagyipari eljárással készülnek. Nincs más opció.

Sajnos először a kényszer vitt rá, hogy megszabaduljak a boltokban kapható általános mosó – tisztító és tisztálkodó szerektől. Történt ugyanis, hogy egyik napról a másikra óriási piros folt jelent meg a jobb kezemen, ami ráadásul iszonyatosan viszketett. Konkrétan véresre tudtam volna vakarni! Hiába kentem bármilyen krémmel, úgy tűnt, mintha a tünetek inkább csak erősödtek volna. Pár napra rá, teljesen más ügyből kifolyólag kozmetikushoz mentem; neki azonnal feltűnt a növekvő piros folt a kezemen, ami addigra szinte már lüktetett. Ő tanácsolta, hogy rakjak ki minden vegyszert az életemből, ha jót akarok magamnak! Használjak inkább natúr, természetes, mindenféle vegyi anyagoktól mentes termékeket, és a kiütéseim el fognak múlni. Gyanítottam egyébként, hogy ilyesmi lehet a dolog mögött, de kellett a kezdőlökés. 🙂  Azonnal elolvastam minden fellelhető információt a témával kapcsolatban, és rögtön meg is találtam azt a magyar, 100%-ban natúr és vegyszermentes termékeket gyártó céget, ami azóta már örök kedvencemmé vált. A termékek széles palettáját kipróbáltam az elmúlt években, és nem csalódtam még egyszer sem. Szépen, lassan, lépésről lépésre alakítottam át az életem talán legbegyöpösödöttebb területét. Hozzászoktam ahhoz, hogy minden terméket megtalálok konkrétan minden boltban, így a beszerzésre nem kell külön időt és energiát fordítani. Ami bevált, és nem túl drága, az jöhet – teljesen mindegy, hogy mit okozok azáltal a szervezetemnek. A környezeti hatásokról nem is beszélve! A fogyasztói társadalom hozzászoktatott minket az ész nélküli vásárláshoz, mi pedig bólogatva visszük olyan helyre a pénzüket, ami nem biztos, hogy jó befektetés a jövőnkre és a bolygónkra nézve. Nyilvánvalóan egyfajta érettség és a Földünk (környezetünk) iránti erőteljes szolidaritás szükséges az ilyen mértékű lépés megtételéhez.

Döbbenet egyébként, hogy mit el tudnak hitetni az emberrel. Egy átlagos család otthon tárolt tisztítószer – mennyiségének a fele szinte teljesen felesleges. Van egy flakon a WC-hez, a fürdőhöz, az ablakhoz és a gáztűzhelyhez, plusz külön használunk portörléshez fújósat, a konyhába zsíroldósat, a mosáshoz fehérítőset… és még sorolhatnám. Valóban szükségünk van ennyi mindenre? Amikor ilyen mennyiségű takarítószerrel rendelkeztem, egyszerűen nem értettem, hogy miért kell télen – nyáron nyitott ablaknál takarítanom. Szédültem ugyanis a szagoktól! Utólag visszagondolva a szervezetem egyre nehezebben tolerálta a gonosz „betolakodókat”. Egy pillanatra érdemes lehet körülnézni a lakásodban: a samponod hátoldalán nem fér el a rengeteg vadidegen szám és betű, ami azt hivatott bemutatni, hogy mit fogsz a napokban a hajadra tenni. Ha tudnád, miből van az a testápoló, amit magadra kensz este, akkor egészen biztosan hanyagolnád a bőröd kényeztetését egy időre.

A jó hír azonban az, hogy minden általad használt termékből van vegyszermentes és teljesen natúr változat! Érdemes körülnézni a piacon. Szerencsére egyre több cég tartja fontosnak az egészségünk és a környezetünk védelmét, ezért pedig hajlandóak konkrét lépéseket is tenni. Amikor évekkel ezelőtt én váltottam, még nem volt ennyire nagy a választék. Állandóan a termékek hátoldalát vizslattam a vásárlás előtt, mert tudni akartam, hogy mi van, vagy éppen mi nincs bennük. Tavaly kezdtem el kutatni a cruelty free feliratot a termékeken, pedig mondhatni nem vagyok nagy állatbarát. Fontosnak tartom mégis, hogy az a rúzs, amit reggel magamra kenek, ne azért lehessen ott, mert egy cica a tesztelést éppen túlélte. Az interneten utána lehet nézni, hogy melyik felirat mit jelent, és miért fontos. Véleményem szerint érdemes tisztában lennünk azzal, hogy mire adunk ki pénzt, és az milyen hatással lehet mondjuk az egészségi állapotunkra. Én ma már azt mondom, hogy a kiütéseim segítettek nekem a felismerésben. Tudom, hogy ha “visszaváltanék”, és valaki garantálná azt, hogy soha többet nem jönnének elő, én akkor is maradnék a vegyszermentes életmódnál. Szeretem felhívni a környezetem figyelmét olyan dolgokra, amik kevésbé vannak a köztudatban. Ajánlott észben tartani, hogy a nagymértékű vegyszerhasználatnak előbb vagy utóbb a kárát látjuk majd! Lehet, hogy erre nem is gondoltál eddig, de vallom, hogy sosincs késő tudatosnak lenni. Ha vannak olyan alapelvek, amiket követni szeretnél, akkor ezen elgondolások alapján érdemes megreformálni az életed minden egyes területét!

MINIMALISTA ÉLETMÓD

Tény és való, hogy mindig is szerettem magam körül a letisztult, rendezett környezetet és az egyszerűséget. Mondhatni mániákus rendrakó vagyok, de nem tehetek róla! Borzasztóan irritál egy lakásban a túlzsúfoltság és a haszontalan holmik sokasága. Ilyen esetben úgy érzem, mintha bezárna a lakás, ettől pedig a világból ki tudnék szaladni… Sokaknak fel sem tűnik, hogy a tömött lakás miatt rengeteg nyűggel jár a takarítás és a rendrakás, ami elveszi a kedvet a további munkától. Szerencsére ezt már egész korán felismertem, így nekem teljesen természetes a rend körülöttem. Szentté azért nem avattathatom magam, mert nálam a vásárlás okozott galibát az elmúlt években. Abban nagyon jó vagyok, hogy hogyan tartsak rendet a környezetemben, de a fogyasztói társadalom még az én viszonylag tudatos buksimra is jelentős hatással volt.

De kezdjük az elején: én MINDIG rendrakós fajta voltam, ráadásul a rend és a tisztaság nekem minden esetben egy hangos üzenet volt arról az emberről, aki éppen velem szemben állt. Azt hittem, hogy ezzel a látásmóddal egyedül vagyok a világban, de tévedtem! Egészen 2 évvel ezelőttig fogalmam sem volt arról, hogy ennek az életmódnak, amit én élek, neve is van: ez pedig a minimalizmus. De mit jelent a mai világban minimalistának lenni? Hogyan jelenik ez meg a mindennapjaimban?

Számomra elsősorban ez egy életérzés, ami sokat segít a szabadságom megélésében. Értem ezalatt a környezetem túlzsúfoltságának a megszüntetését, bár ez nem fedi teljesen a valóságot. A minimalizmus a minőség mellett, és a fogyasztói társadalom ellen teszi le a voksát, szerencsére sikeresen. Az én esetemben ez a vásárlás mennyiségében és minőségében, valamint a fejembe (világomba) beengedett gondolatokban és eszmékben mutatkozik meg a leginkább. Nálam elég sűrűn átesnek a tárgyak a szigorú szelektációs folyamatomon. Néha elgondolkozom saját magamon, bár tudom, hogy ennél sokkal mániákusabb emberek is léteznek a Földön. 🙂  Nekem viszonylag kevés tárgyam van, azokat pedig rendszeresen használom. A minimalizmusnak pont ez a lényege: mindenből annyi áll a rendelkezésünkre, amennyire valóban szükségünk van. Mivel így nem kell egy-egy tárgyból ötöt venni, ezért több pénzt tudunk szánni arra az egyre, ami végül hozzánk kerül. Mára elmondhatom, hogy szinte mindenből tudok drágábbat és minőségibbet vásárolni, mert nem költöm felesleges dolgokra a pénzem. Ennek a szemléletmódnak a másik nagy előnye, hogy könnyebb általa rendet tartani a lakásban. Alap nálam, hogy ha érkezik egy új dolog az életembe, azzal párhuzamosan valami távozik. Nagyon együtt tudok élni azzal a meglátással, hogy egyszer mindennek eljön vagy lejár az ideje. Aminek mennie kell, az menjen, és ne foglalja feleslegesen a teret és az energiát.

Az egyszerűség mellett a tudatosság is nagy előnye a minimalizmusnak. A letisztult környezet letisztult gondolatokat jelent; így persze jóval könnyebb egy kiteljesedettebb életet teremteni saját magunknak. Sokat tanultam erről a látásmódról az elmúlt időszakban, és számtalan tapasztalatot szereztem a saját életemben. Arra rájöttem, hogy a felesleges tárgyak gyűjtögetése és megvásárlása mindig a tulaj lelki viszontagságait mutatja. A halmozás pszichés okokra vezethető vissza, ez a helyzet pedig előbb vagy utóbb tarthatatlanná válik. A belső bizonytalanság a külső körülményeinkben manifesztálódik, így akadályozva a gyógyulást. Idővel fel tudjuk ismerni a minket gátló tényezőket az életünkben, de ez közel sem egyszerű. Nekem évek munkája van abban, hogy a vélt vagy valós problémáim megoldását ne a vásárlás okozta rövid eufória jelentse. Nyilvánvalóan egy új ruha beszerzése nem tud segíteni nekünk a probléma feldolgozásában, hiába várjuk tőle. Ördögi kör ez, amiből roppant nehéz szabadulni, de mint mindenben, itt is érdemes az egyensúlyra törekedni.

Én azt gondolom, hogy a tárgyak nagy része elveszi az időt és a teret a fontos dolgoktól, és ez nem normális. A mai, modern világunk szinte kiállt a minimalizmus eszméiért, mert lassan ellep már minket a saját magunk által termelt haszontalan tárgy-kupac. Néha elgondolkodom rajta, hogy lényegében nagymamáink is minimalisták voltak, csak ők szegénységnek hívták… Az akkori nélkülözéshez képest ma már irdatlan mennyiségű tárgy kerül a birtokunkba szinte gondolkodás nélkül. Nyilvánvalóan egyik véglet sem megoldás. Talán éppen itt az ideje kibogozni és feldolgozni végre belső fegyelmezetlenségünket és boldogtalanságunkat, mert hamarosan túl késő lesz! Én vallom, hogy külső világunk elrendezése sokat segíthet lelki egyensúlyunk megtalálásában, ha időt szánunk rá. Tegyünk minden nap egy apró lépést a környezetünk energetikai rendbentartásáért! Gondoljunk csak bele: egy letisztult, minimalista lakásban sokkal jobban áradnak az energiák, frissebb és lendületesebb az „ottélés.” Ráadásul ez az életmód segíthet az elengedésben is, azzal pedig végképp sokunknak akad elég nagy problémája…

ÖNMAGAD MEGISMERÉSE

Spirituális utamon haladva mindig eltérő véleménnyel voltam önmagamról. Az esetek egy részében a kiegyensúlyozottság és az elégedettség uralta a mindennapjaimat, de sajnos sokszor a letargia volt jellemző az amúgy energia – és eseménydús életemre. Ez az ellentét néha megkeserítette a haladásomat, mert visszaesésnek érzékeltem az eddigi „eredményekhez” képest. Általánosságban pozitív embernek tartottam magam, de az utóbbi két év igen kemény volt sokunk számára. Azt hittem, én már nagyon jól ismerem és szeretem saját magam, azonban tévedtem. A hangulatom kifejezetten rapszodikus és dühítő volt, így nem átallottam a tettek mezejére lépni: Önmagam és a blokkjaim feltérképezése mindig hozzájárult a külső/belső sikereimhez, ezért arra jutottam, hogy megnézem, mi állhat az érzelmi libikóka mögött.

Bár sokan nem szeretnek magukkal és a lelki folyamataikkal foglalkozni, de én azt tapasztaltam, hogy ez elengedhetetlen, ha tartós eredményt szeretnék elérni az életünkben. Jelenlegi viszonyunk az Élethez és Önmagunkhoz megköveteli/kiköveteli a változást/változtatást. Lehetséges nem törődni magunkkal, csak az nem lesz kifizetődő hosszú távon. 2019-ben eljutottunk odáig, hogy a lelki munka megkerülhetetlen a fizikai jó(l)létünk érdekében. Lehet ezt tagadni, de a saját életünkben újra és újra felbukkanó negatív események egyre jobban az ellenkezőjét fogják bizonyítani. Nyilván a rossz hangulat és a kedvtelenség bármikor felbukkanhat, ezt elfojtani vagy elnyomni nem szabad, de beleragadni sem. Szerintem a felismerés már azzal elkezdődik, hogy rájövünk, egészen egyszerűen valami nem stimmel. Dolgozik, forr bennem egy hang, ami nem hagy nyugodni, és változtatásra késztet. Minden egyes ember, kortól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül hallja azt a hangot, ami a sajátja, és csak hozzá szól. Néha halkan, de alkalmasint elég hangosan jelzi, hogy nem jó úton vagyunk, ráadásul kedvesen még azt is megsúgja, hogy merre kellene haladnunk. Ez az a hang, amire figyelnünk kellene, mert a boldogság (Önmagunk) felé vezet minket. Nagy lépést teszünk életünk térképén, ha már megengedjük magunknak ezt a felismerést. Mindenki az önismeret útján halad, de nem ugyanolyan tempóban. Amint figyelmet szentelsz annak a Hangnak, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Hirtelen Te magad válsz saját figyelmed középpontjává, és mások helyett magaddal kezdesz el törődni. Egyre sürgetőbbé válik majd, hogy kiiktasd azokat a dolgokat az életedből, amelyek nem szolgálnak már Téged. A külvilág nyilván reagálni fog erre, hiszen kiszállsz az eddig jól megszokott játékból. Egyértelműen azok az emberek foglalkoznak másokkal, akik saját maguk és az életük történéseinek megértésére nem szánnak időt és energiát. Persze ez néha kőkemény meló, amire azért szerencsére egyre többen vállalkoznak. Ez egy öngerjesztő folyamat, hiszen a felismerések egyre nagyobb tudatosságot adnak, ami még több felismerést generál. Lassan hozzászoksz, hogy egy-egy eseményt, személyt és lehetőséget a már megszokottól eltérő nézőpontból közelíted meg. Teljesen mindegy, hogy az Önmunkád során egyedül haladsz, vagy segítséget kérsz: érdemes itt is a megérzéseidre hagyatkozni, de nem szabad függővé válni a segítőtől. Én azt tapasztaltam, hogy egy bizonyos pont után (és egy bizonyos pontig) ez magányos utazás.

Az első szembetűnő változás egyébként a hangulatodban lesz tapasztalható. Szinte beléd nyilall majd a különbség a két érzés között: lesz egy éles határvonal, ami által nagyon jól el tudod különíteni a „jót a rossztól”. Akkor már tudatosan a jó érzést okozó gondolatok és cselekedetek felé haladsz. Szerencsére a belső hangod mindig tudja, hogy mi a jó Neked, ezért ha rá hallgatsz, elkezdenek számodra nagyon kielégítő tapasztalatok érkezni az Életedbe. Ettől feltűnően jól leszel, hiszen evidens, hogy a jó dolgok jó érzéseket adnak számunkra. Ebben a stációban még előfordulhat visszaesés, de már tudni fogod, hogy mi a megoldás. Ebben az esetben legyünk nagyon türelmesek Önmagunkkal! Hallgassunk a megérzéseinkre, mert azok szépen mutatják az utat.

Az önfelvállalás során azt a hegyet másszuk meg, amit mi tettünk saját magunk elé. Gyönyörű és egyben fájdalmas utazás ez, amin mindannyian végigmegyünk. A jó hír az, hogy a fejlődés egy idő után már nem fájdalom- és szenvedés alapú! Nagyon sokan vagyunk ennek élő példája. Mindamellett érdemes vigyázni az önfejlesztéssel! A vele járó következményeket is tudni kell vállalni. Azzal párhuzamosan, hogy rájössz, számodra mi elengedhetetlen a boldogsághoz, a körülötted lévő emberek és helyzetek már nem feltétlenül elégítik ki vágyaidat. Ekkor szokott általánosan bekövetkezni a felmondás, szakítás, elköltözés és a baráti kör megváltozása. Kétségkívül az emberi kapcsolataink fontos szerepet töltenek be az Életünkben, de önmagunk számára ki lehet a legfontosabb? Akkor tud más is IGAZÁN fontos lenni Neked, ha te saját magadnál az első helyen szerepelsz! Itt kezdődik el az Életünkben a felelősségvállalás időszaka.

Pin It on Pinterest

Share This